Tegnapelőtt elkezdtem tanítani...de jó..!

Kedves Olvasóm!

Ugye jól van és élvezi a szombatig tartó késő nyári langy fuvallatot?!

Hétfőn este megtartottam első előadásomat a szub-szaharai Afrika (Szub-szaharai Afrika?) történelme témában, angolul. Ezentúl minden hétfő este találkozom külföldi tanítványaimmal és mesélek nekik Afrikáról... bár mondjuk a jövő hét sajnos elmarad nigériai utam miatt.
Bizsergető ez a "tanítvány" szó, bár szerintem túlzó, inkább érdeklődőknek hívnám őket, számomra a tanítvány szónak erős bibliai áthallása van.
Hosszú évekig dolgoztam multi környezetben, amerikai (USA) központú nagy cégeknél. Ott például a központi okos gondolatok lányvállalatok felé történő közvetítését evangelizációnak hívják.....na ettől jó párszor ideges lettem, nem kicsit...mert ugye az evangélium az jó hírt jelent a Bibliában és vajon miért jó hír egy multi cég dög unalmas belső szabályzata a leányvállalatoknak?!...fúrcsa, sosem fogom megérteni.

Pillanatig sem szeretnék azonban szemantikai gondolatokba bonyolódni, úgyhogy picit még, ha megengedi, kedves Olvasóm, szólnék pár szót az első előadásomról. Kb. húszan voltunk, a diákok nemzetiség szerint szintén 15-20 országot képviseltek, Belgiumtól Zimbabwéig, Mexikótól Egyiptomig. Rendkívül érdekes volt hallgatni észrevételeiket, melyeken átsütött a kultúrája és a történelme annak az térségnek, ahonnan jöttek...nagyon élveztem, okos fiatalok. 

No de, nem rabolom tovább az idejét, szeretett Olvasóm, így hát folytassuk a könyvet:

Maláriás lettem

„A filmekben karakteresen aggódó, rendszerint hatalmas mellekkel felszerelt fiatal nő törölgeti a maláriás beteg harcos izzadt homlokát, általában kissé koszos ronggyal….na ez nekem nem adatott meg”

A malária európai fül számára egy borzalmas szó, olyasmi, mint a zombi vagy Drakula, esetleg a kísértet kifejezés. Nigériában ez a betegség a mindennapok része, nem különösebben izgat senkit sem. Mindenki élete során megkapja legalább kétszer, háromszor, sokan többször is. A kór (nem vírus, hanem egysejtű) tünetei egyre enyhébbek az ismétlődő jelentkezés során. Utaztam egyszer például egy taxi sofőrrel, aki egyet-egyet köhögött. Kérdeztem, hogyan fázott meg, mire azt mondta, hogy semmi különös, csak malária. Aztán persze kiderült, már vagy 6-7 alkalommal átesett a betegségen, mára már otthon sem marad vele, kihordja „lábon”.

 Nos, egyáltalán nem ez a helyzet, ha egy külföldi, pláne európai kapja meg először ezt az egyébként komoly nyavaját. Reménykedtem, hogy megúszom, és nem kap el a baj. Bedörzsöltem magam százszor is mindenféle, büdösebbnél büdösebb szúnyogriasztó szerrel, amik persze semmit sem értek, azon kívül, hogy üzleti partnereim, furcsa arckifejezés kíséretében, többször is a normálisnál nagyobb helyet hagytak nekem a tárgyalóasztalnál. Igyekeztem sötétedés után fedett helyre menekülni, mert tudtam, ez a vérszomjas malária szúnyogféle sötétben támad, mert egy gyáva alak és nem mer szembenézni áldozatával. Esténként jól képzett kommandósként fésültem át tüzetesen a szállodai szobámat és könyörtelenül lecsaptam Adidas gyártmányú harci törölközőmmel minden elvetemült moszkitóra. Villanyoltás után feszülten, mozdulatlanul figyeltem minden neszre, mint egy éhes kobra, ha aranyhörcsögöt lát. Amikor aztán meghallottam azt az undorító, vészjósló, jellegzetes, a Messerschmitt vadászrepülőgép  zuhanó támadásrobajára emlékeztető moszkitó vijjogást, hidegvérrel megvártam, míg rám száll az ördögfajzat, majd egyetlen remek irányzatú csapással kivégeztem.

Egyszóval megtettem minden lehetséges óvintézkedést, azonban körülbelül a negyedik, Lagoszban töltött hónapom végén mégis maláriás lettem. A betegség alattomosan támad. Először az ember kis levertséget érez, rossz hangulatot. 1-2 nappal később érkezik a végtagfájdalom, majd szédülés-szédülgetés. Még ekkor sem gondoltam semmi komolyra, hiszen trópusi éghajlaton ezek az érzések azért előfordulhatnak. Na de aztán felkomolyodott az ügy és lázas lettem. Nem kicsit, nagyon. Egy hétig 40C lázzal nyomtam az ágyat. Fájt az összes végtagom, mindenféle őrültséget álmodtam, hányingerem lett, naponta összeizzadtam egy egész ágynemű garnitúrát. Amikor magamnál voltam, sűrűn imádkoztam, de furcsa módon egy kicsit élveztem is a helyzetet. Addig csak kalandfilmekben láttam, amint a hős jól megvilágított kamaraállásból figyelhetően nagyokat szenved a maláriától. 

Karakteresen aggódó, rendszerint hatalmas mellekkel felszerelt fiatal nő törölgeti a maláriás beteg harcos izzadt homlokát, általában kissé koszos ronggyal. Na, most nekem is maláriám lett, gondoltam büszkén. Fel is hívtam Peti fiamat, aki nagyon büszkén hallgatta panaszos nyögéseimet, vagy ha nem is volt büszke rám, tapintatosan legalább úgy tett, mintha …tényleg jó srác.