Második nap Lagoszban...hirtelen megállt az idő

Jó estét, kedves Olvasóm, Lagoszból!

Ma reggel kinéztem az ablakon és ugyan úgy esett az eső, mint tegnap és ugyan így esik majd körülbelül december elejéig, néhány perces megszakításokkal. Az emberek áznak és falinaptáron, posztereken nézegetik a Napot még egy pár hónapig. Lementem reggelizni. A kávé porból, a tej porból, a cukor porból, tojás omlett porból. Itt az ebédlőben tényleg igaz a mondás: "Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris". Persze minél több a por étel, ez annál hamarabb következik be

A vendégek üdvözlik egymást az étteremben, mintha egy harkányi 1 hetes gyógyüdülésen lennénk, azzal a különbséggel, hogy egyrészt nem ott vagyunk, másrészt itt rajtam kívül mindenki szimpatikus és fekete, harmadrészt pedig csak kása, kenyér vagy por omlett a választék..ami egyébként finom.

Reggel 11-re vártunk társammal egy üzletembert, itt most este 22.18 van, egy órája érkezett meg. Nos igen, a forgalom-szabadkozik, mi meg persze vele érzünk és elfogadjuk a fejcsóváló szabadkozását...mi mást tehetnénk. Barátom is helyi lakos, ugyanezt csinálja, továbbá meg csak nem verhetjük, végül is üzletet kéne csinálni vele.
A hivatalos beszélgetést nemrég befejeztük, ígéretesnek tűnik. Ezt onnan is láttam, hogy azonnal átváltottak a helyi nyelvükre, ibóra, amit én egyáltalán nem értek. Jorubául beszélek annyit, hogy szorult helyzetekben hasznos legyen, de az ibó messze áll tőlem. Egy ideig hallgattam harsány ibó történeteiket, udvariasan kuncogtam én is, amikor úgy láttam, kuncogni kell, aztán felálltam és elbúcsúztam. Erre persze elszégyellték magukat, hogy hát mennyire udvariatlanul viselkedtek, de mindez csak addig tartott, amíg elbúcsúztam tőlük, utána tolták tovább az ibó anekdotákat. Én mindenesetre feljöttem blogot írni, ez most jobban esik.

Folytatván reggeltől a nap eseményeit, mi bizony egész nap pontosan ugyanazt csináltuk, mint a legtöbb,  körülbelül 190 millió nigériai úgy általában: vártunk.
Itt mindenki vár, egész életében. Vár a sorban, vár a buszra, a motoros taxira, vár, hogy jobb legyen az élete, vár hogy ne fájjon semmi, hogy vége legyen az esős évszak, aztán meg a száraz évszak, vár munkára, vár a misére, az ebédre, és legfőképpen pénzre.
Én mondjuk már harmadik napja arra várok, hogy végre le tudjam normálisan húzni a wc-t a fürdőszobában. Jönnek majd persze megszerelni, tudom, egyszer csak, időm van vasárnap estig. Addig meg hát ugye...

Volt időm átgondolni a nap folyamán aztán azt is, miként borotválkozzak meg. A tükör helyzete a fürdőszobában ugyanis fejtörésre ad okot. Vagy hajlékony zsiráf nyakat növesztek, ami nem megy csak úgy, hipp-hopp, hübelebalázs módjára, vagy levelibékaként rákuporodom a mosdó szélére, hogy lássam magam, ami szintén komoly előkészületeket igényel, és persze masszív mosdót.  Nem egyszerű hát a megoldás, mutatom, hogy néz ki a fürdőszoba tükröm, a mosdókagyló felett, a rögzített zuhanyozó ajtóval szemben:

A mosdó elé beállni még Hudini mesternek is komoly rákészülést igényelne.

Szeretett Olvasóm, röpül az idő, mint a sasmadár, eljutottunk a könyvem utolsó fejezetéhez, melyet most közreadok, nagy szeretettel..aztán holnap újra jövök: 

"Epilógus

Kedves Olvasó! Őszintén köszönöm, hogy elolvasta ezt a kis könyvecskét. Igyekeztem ezen a pár oldalon a gondolataim, érzéseim szemszögéből felvillantani Nigériának, ennek a csodálatos és különös országnak a hangulatát, népei sokszínűségét. Próbáltam érzékeltetni ennek a varázslatos és misztikus világnak a hétköznapjait, gondjait, örömeit, a visszásságokat, a mindennapok problémáit. 

Természetesen nem törekedtem teljességre, azokat a Nigériára jellemző mozaikokat mutattam be, melyek megérintettek és érdekeltek, érdekelnek. Még diplomataként kezdtem el írni a könyvet, ezért használtam jelen időt a könyv elején, egyfajta naplóként örökítve meg az eseményeket. Igyekeztem, hogy ne foglaljak állást sem hazai, sem pedig nigériai politikai ügyekben, bár gazdaságpolitikai kérdéseket érintettem. 

Már nem vagyok diplomata, nem vagyok a Külgazdasági és Külügyminisztérium állományában. Nigériával azonban nem szakadt meg a kapcsolatom. Az ottani barátaimat, üzleti partnereimet nem hagytam, nem hagyhattam el. 2-3 havonta 1-1- hétre visszatérek Lagoszba, Abujába vagy északra, Kanoba, Kebbibe. Tovább folytatom a gazdasági kapcsolatok építését Magyarország és Nigéria között. Szeretem ezt a csodálatos, ismeretlen ismerős országot és Lagoszt, a bolondos és félelmetes várost. Pár hét magyarországi tartózkodás után már hiányzik az ottani nyüzsgés, ezerszínű kavalkád és állandó vibrálás. Nigéria, ottani testvéreim, barátaim életem részévé váltak.