...a fekete srác ott bicegett előttem a zöldségesnél, a zeller és az újhagymák között...

Kedves Olvasóm!

Gyönyörű vasárnap van, remélem sikerült kimozdulnia kicsit a természetbe.

A minap éppen a sarki zöldségesünk felé tartottam, reggel lévén kissé álmosan, el-elmélázgatva.
Látom ám, hogy egy fekete fickó botorkál a zöldségek között, méregeti a dinnyét, nézelődik.
Megszólítottam barátságosan, segíthetek-e, honnan jött, stb...

Kiderült, hogy a koma nigériai labdarúgó és az egyik magyar első osztályú csapat játékosa, éppen betegszabadságon, mert felrúgták az előző meccsen.
Beszélgetni kezdtünk, és mint ahogy ez szokás európai és nigériai emberek között, azonnal belépett az üzlet, mit lehetne együtt csinálni.

Rendes srácnak tűnik, azóta is gondolkodunk közös ügyeken és megpróbálom a húgát valamelyik magyar egyetemre beajánlani. Miért is írtam le mindezt, kedves Olvasóm?! Nos hát azért, mert az élet tényleg furcsa véletlen találkozásokat produkál....akár a sarki zöldségesnél is....

Folytassuk hát együtt a könyvet:

Nigéria valóban a világ egyik legveszélyesebb országa, kár is lenne tagadni. Mindennaposak az erőszakos cselekmények, emberrablás, fosztogatás, rablás, gyilkosságok. A Boko Haram terrorszervezet a kormány erőteljes katonai akcióinak köszönhetően visszaszorulóban van, de majdnem minden nap hallat azért magáról. Új rablóbandák szerveződtek, szerveződnek, amelyek nem akarnak lemaradni a Boko mögött és ezért ők is félelmet keltve gyújtogatnak, gyilkolnak az ország különböző részein. 

A fehér embert általában tisztelettel fogadják Nigériában. A tisztelet azt a feltevést jelenti, hogy a fehér embernek bizonyosan van pénze, sok pénze. A pénz nagy úr errefelé és  sokaknak csábító lehet  elvenni a fehér ember pénzét vagy elrabolni az idegent. Az utcákat járva folyamatosan érzem ezt a kettősséget…tisztelet és mohó irigység, birtoklási vágy. Bár érdekes módon, északon, a hauszák között inkább érzem a tiszteletet, míg délen jellemzően a „lehúzást”, az átverésre való késztetést tapasztalom. Meggyőződéssel állítom azonban, hogy ha ismerünk megfelelő helyismerettel és kapcsolatokkal rendelkező helyi szakértőket, akkor mindezen kockázat kezelhető. Senki ne kezdjen semmilyen nigériai üzleti vállalkozásba helyi tapasztalt segítő igénybevétele nélkül, mert testi épségét és adott esetben életét kockáztatja!

Mindig imádkozunk….az egyházak

„Számomra felháborító, amikor az arany Rolex-et viselő, Boss öltönyben parádézó pásztor, szenvedő arccal olvas fel szegénységet, alázatot hirdető Bibliai idézeteket, de itt ez nem nagyon szúr szemet senkinek.”

Valószínűleg sok nigériai testvérem ért egyet azzal a megfigyelésemmel, hogy az egyházak és a pénz kéz a kézben jár az országban.  Kis túlzással minden héten alakul egy kis egyház. Valaki picit beleolvas a Bibliába, a tükör előtt gyakorol egy kis gesztikulációt, hangos beszédet, összehoz 10-12 jó barátot, bérel egy zenekart, keres egy helyet a vasárnapi Isten tisztelethez, talál egy hangzatos nevet és kész az új egyház.  Ezek a közösségek többé-kevésbé azonos alapokon nyugszanak, azonos alapelveket követnek.  A csapatot a pásztor vezeti. A legtöbb pásztor üzletember is egyben.

Nagyobb egyházak hatalmas pénzeket költenek templomra, zenekarra, ruhákra, külsőségekre. Minden résztvevőnek kötelező minden vasárnap adománnyal hozzájárulni az egyház működéséhez. Az adományokat a pásztorok kezelik. Ezek a vasárnapi rendezvények remek alkalmak üzleti megbeszélésekhez is, új business kapcsolatok születnek, üzletek köttetnek a szertartás előtt illetve azt követően. A hívek felveszik legszebb ruhájukat, suhognak a kelmék, vakítanak a frissen kefélt lakkcipők és vasalt ingek, a pásztor minden alkalommal extázisba hajszolja magát és a tömeget…..fenyeget, könyörög, mennydörögve ordít, néha artikulátlanul üvölt, hörög..a nép sír, zokog, nevet, leborul, villódznak a fények, a zenekar ősi joruba, ibo motívumokkal tűzdelt őrült ritmussal kíséri a tömeget….döbbenetes kavalkád az egész.

Nagyon sok pásztor hihetetlenül gazdag. Számomra felháborító, amikor az arany Rolex-et viselő, Boss öltönyben parádézó pásztor, szenvedő arccal olvas fel szegénységet, alázatot hirdető Bibliai idézeteket, de itt ez nem nagyon szúr szemet senkinek. Mint ahogy azok az asszonyok, férfiak sem, akik milliókat érő ruhákban borulnak le hangosan zokogva az első sorban, ordítva kérve Jézus kegyelmét…aztán a szertartás után úgy üvöltöznek a sofőrjükkel az autónál, mint egy kóbor kutyával sem lenne szabad. Lagosz és a nagyobb városok tele vannak hatalmas plakátokkal, utcai hirdetményekkel, melyeken rendkívül jól öltözött pásztorok mosolyognak szintén pazar és drága ruhában feszítő feleségük oldalán. A transzparenseken egy hangzatos mondat mellett (például: „most kezdődik az életed” vagy „Isten megold mindent..”), az adott egyház következő gyűlésére szóló felhívás olvasható. Szomorú és megrendítő látni, hogyan használják ki ezek az emberek tíz milliók boldogság és jobb élet iránti vágyakozását.