Jó estét, kedves Olvasóm!
Nemrégen értem vissza a szállodába a városból. Érdekes nap volt a mai. A tegnapinál mindenképpen, mert ma nem a szállodában várakoztam órákat az üzleti partnerekre, hanem az úton, az autóban, zuhogó esőben, az egyébként normális, 5-6 órás dugók miatt.
A reggel azzal kezdődött, hogy egyik kedves itteni testvérem felhívott, hogy baj van, nagy baj. Hatalmasat csalódott a pásztorában, aki azt az egyházat vezeti, aminek ő is a tagja. Kiderült, hogy a pásztor eladta magát az ördögnek. Az utóbbi időben sok gyanús történés volt körülötte, de a legkeményebb dolog az volt-mesélte- hogy saját szemével látta, amikor a pásztor az ördögöt hívta segítségül, hogy valami sikerüljön neki. A barátom reggel már ki is lépett abból az egyházból, és nagyon csalódott volt a hangja.
Na ez az információ azért megadta a nap hangulatát. A szokásos és rendkívül egészséges por reggeli (por kávé, tejporos tej, tojásporos omlett) után leültem a sofőrt várni, hogy elvigyen tárgyalni a városba. Rájöttem, hogy ilyenkor a legjobb, hogy mint egy tarajos gőte a napon, lelassítom az összes életfunkciómat és próbálok arra gondolni, hogy mondjuk virágos réten kiscsikóként szaladgálok, lassított felvételen, illatos virágok között és kismadarak kacarásznak a diófán felettem.
Ez azért fontos, mert a harmadik, reménytelenül eltöltött óra után, mikor még a sofőr sehol sincs a megbeszélt időhöz és a szállodához képest, az ember hamar Hannibál Leckterként kezdene viselkedni, ami persze errefelé (sem) tanácsos....így aztán marad a tarajos gőtekénti várakozás.
Megjött a sofőr, és eljátsszuk a szokásos hakni színházi szerepet:-Ó, az a rohadt forgalom-mondja, én meg: Ó-igen, szegény ember. Mindketten tudjuk, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van, de ez itt errefelé egyfajta népi rigmus, mint nálunk például a "Kis kece lányom...." kezdetű népdal.
Próbálok feltenni ide egy kis előzetest a mindennapi, egyszerű közlekedésről, remélem sikerül:
Nemrégen értem vissza a szállodába a városból. Érdekes nap volt a mai. A tegnapinál mindenképpen, mert ma nem a szállodában várakoztam órákat az üzleti partnerekre, hanem az úton, az autóban, zuhogó esőben, az egyébként normális, 5-6 órás dugók miatt.
A reggel azzal kezdődött, hogy egyik kedves itteni testvérem felhívott, hogy baj van, nagy baj. Hatalmasat csalódott a pásztorában, aki azt az egyházat vezeti, aminek ő is a tagja. Kiderült, hogy a pásztor eladta magát az ördögnek. Az utóbbi időben sok gyanús történés volt körülötte, de a legkeményebb dolog az volt-mesélte- hogy saját szemével látta, amikor a pásztor az ördögöt hívta segítségül, hogy valami sikerüljön neki. A barátom reggel már ki is lépett abból az egyházból, és nagyon csalódott volt a hangja.
Na ez az információ azért megadta a nap hangulatát. A szokásos és rendkívül egészséges por reggeli (por kávé, tejporos tej, tojásporos omlett) után leültem a sofőrt várni, hogy elvigyen tárgyalni a városba. Rájöttem, hogy ilyenkor a legjobb, hogy mint egy tarajos gőte a napon, lelassítom az összes életfunkciómat és próbálok arra gondolni, hogy mondjuk virágos réten kiscsikóként szaladgálok, lassított felvételen, illatos virágok között és kismadarak kacarásznak a diófán felettem.
Ez azért fontos, mert a harmadik, reménytelenül eltöltött óra után, mikor még a sofőr sehol sincs a megbeszélt időhöz és a szállodához képest, az ember hamar Hannibál Leckterként kezdene viselkedni, ami persze errefelé (sem) tanácsos....így aztán marad a tarajos gőtekénti várakozás.
Megjött a sofőr, és eljátsszuk a szokásos hakni színházi szerepet:-Ó, az a rohadt forgalom-mondja, én meg: Ó-igen, szegény ember. Mindketten tudjuk, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van, de ez itt errefelé egyfajta népi rigmus, mint nálunk például a "Kis kece lányom...." kezdetű népdal.
Próbálok feltenni ide egy kis előzetest a mindennapi, egyszerű közlekedésről, remélem sikerül:
Nos, nem ment a video feltöltés. Nem baj, holnap megkérek egy informatikus mérnököt, aki sajnálatosan medence takarítóként dolgozik a szállodában, hogy segítsen.
A nap többi része forgalomban történő várakozással és tárgyalással, majd ismét várokozással telt.
Este egyik ibó ismerősöm hívott meg vacsorára a házába. Hárman ettünk, a házigazda, egy szintén ibó úriember és én. Az asszony nem ült le közénk, ő az ötből három gyerekkel együtt felszolgált. A többi két gyerek nem volt otthon, különben valószínűleg ők is felszolgáltak volna. A gyerekek Sir-nek szólították apukájukat, ami valószínűleg nem erősítette a bizalmi viszonyukat, viszont a fegyelem és tisztelet nyilvánvaló jele volt számomra.
Döbbenetes volt, hogy a két helyi úr nem szólt egy szót sem egymáshoz a vacsora közben.Én, vidámkodó és laza európaiként tettem pár erőtlen, nyomorult kísérletet a csevegés beindítására, de a csirkecsontok ropogását kísérő morgáson kívül más választ nem kaptam. Aztán rájöttem, hogy az urak valószínűleg ismerik azt az ősi magyar szokást, miszerint evés közben nem beszélünk és csak nekem akartak kedveskedni szótlanságukkal.
A vacsora egyébként finom volt, időnk volt enni, mert hát ugye egy szót sem szóltunk közben:
Rizs, főzőbanán (plaintain), csirke és csirke saláta. Az aranyos háziasszony rám tekintettel egyiket sem főzte csípősen, amit a helyiek úgy szeretnek, lehet ezért voltak olyan szótlanok.
Mindenesetre az evés végén azonnal folytatták a beszélgetést, onnan ahonnan abbahagyták a vacsora előtt. Érdekes történeteket meséltek. Az egyiken jót háborogtak. Alakult ugyanis Nigériában úgy 20 évvel ezelőtt egy egyház, aminek Chrislamic egyház a neve. Igen, ők megpróbálják valahogy össze fésülni a kereszténységet és az iszlámot. Rengeteg követőjük van már Nigérián kívül is, de hát ez az egyház soha nem fog jutni igazán sehová, mert az alap dolgokban nem tudnak megegyezni, mint például Jézus szerepe. Ebben egyetértettünk, mindenesetre érdekes beszélgetés volt. Mivel jól elálmosodtunk a vacsora közbeni szótlanságban, hazahoztak a szállodába és mindenki ment aludni.
Sietek zuhanyozni, kedves Olvasóm, mert 10 perc múlva nem lesz áram, meleg víz, mert generátort javít a szálloda...éjjel!!?
Holnap jelentkezem, jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése