Tegnap éjjel megérkeztem Lagoszba...!

Szeretett Olvasóm!

Egész napos repülés és átszállást után hullafáradtan tegnap éjjel leszálltam Lagoszban. A török légitársasággal mentem végig, Isztambulban szálltam át.  A gép tömve volt Isztambulig, főleg törökökkel, akik hatalmas,  megrakott műanyag szatyrokkal nyomultak befelé a gépbe, a már helyükön ülők fülét, orrát, lábait nyomorgatva. Eszembe jutott, hogy régebben mi jártunk cuccokért Törökországba. Olcsó volt sok minden, persze legtöbbször hamisított, de kényelmes és jó dolgokat lehetett venni...még aranyat is. Emlékszem, édesapám szülőfalujában nagynéném, buzgó katolikus asszony, még egy aranyozott Korán idézetet is vett Törökországban járt szomszédasszonyától, mert mutatós és szép volt. Kitette a feszület mellé, nem zavart senkit.
Reggel van, zuhog az eső, hiszen esős évszak van errefelé. Kiabálnak a takarítók a szállodában, az este leszakadt a zuhanyozó a fürdőszobában és nem lehet lehúzni a wc-t. Nem baj, majd hívok szerelőt. Reggel szólok a recepción, talán estére megcsinálják, úgysem leszek a szobában. Kalandra fel, iszom lent egy kávét, este jelentkezem!

Előtte viszont folytassuk a könyvet "maláriás" résznél, ha még nem unja, kedves kitartó Olvasóm:

"Sajnos nekem semmilyen mellel rendelkező nő nem törölgette izzadt homlokomat, de ezzel a kis szépséghibával nem foglalkoztam, büszkén szenvedtem tovább. Mondjuk a pszichiáter végzettségű szállodai alkalmazott, aki a munkája szerint a szobámat takarította, törölgette volna örömmel a homlokomat, de abból inkább nem kértem. A személyzet és a hotel tulajdonos házaspár férfi tagja segítségével aztán eljutottam egy tündéri, idősebb szlovák doktornőhöz, aki 3 lórúgás erősségű gyógyszerrel meggyógyított. Azt mondják, maláriából nem lehet meggyógyulni, csak tünetmentes lehet a beteg. Így aztán 3-4 havonta májfunkció mérésre járok itthon.

Biznisz, biznisz

„Először azt hittem, hogy egy rövid szóbeli áldással szabadulok, de persze pénzadományról volt szó, mint azt kedvesen, de nyomatékosan tudtomra hozták”

Nem tudom, van-e még egy olyan ország a Földön, ahol az üzlet és ezzel együtt a pénz olyan misztikus és óriási jelentőséggel bírna az emberek életében, mint Nigéria. Az egészen pici, karkötőt vagy apró csecsebecsét áruló, utcán élő gyerekektől kezdve az olajügyletekben résztvevő oligarchákig az egész nemzet ad-vesz, üzletel. Hál’ Istennek visszaszorulóban van az a rendkívül visszataszító szokás, ami szerint a gazdagabb vagy módosabbnak látszó (főleg fehér) köteles pénzt adni bárkinek, aki ezt kéri tőle. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy utcán, üzletben, reptéren, bárhol, rám köszöntek a helyi testvérek és azonnal mondjuk arra kértek, hogy áldjam meg a reggelt, délutánjukat, estéjüket, napszaktól függően. Először azt hittem, hogy egy rövid szóbeli áldással szabadulok, de persze pénzadományról volt szó, mint azt kedvesen, de nyomatékosan tudtomra hozták. Kezdetben mindenkinek adtam pár száz nairát, de aztán már nekem kezdett kényelmetlen lenni az ügy és később csak annak adtam, akiről láthatóan nyilvánvaló volt a szükség.

Rendkívül bosszantó és idegölő az u.n „African time” széleskörű jelenléte Nigériában. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a helyi üzleti partner mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül simán késik 3-4 órát a megbeszélésről. Egy itteni szólás szerint nekünk, európaiaknak óránk van, nekik, afrikaiaknak pedig idejük van. Amennyiben, miután lenyeltem a sokadik idegnyugtatót, ismételten megborotválkoztam és a hideg borogatás is megmelegedett a homlokomon, szóba hozom a jelentős késést, a partnerem mosolyogva, mintegy mellékesen megemlíti, hogy a nagy forgalom akadályozta a pontos megjelenésben. Nem egyszer, hanem rendszeresen..és nem egy-két emberről van szó, hanem majdnem mindenki, akivel üzleti kapcsolatom volt illetve jelenleg is van.  Minden alkalommal a nagy forgalomra fogni jelentős késést olyan embereknek, akik évek, évtizedek óta laknak Lagoszban és ismerik a várost, annak forgalmi szokásait, legalábbis cinikusnak tűnik. Na így nem lehet üzletet csinálni, az biztos!  

Általános dolog bár mostanában mintha veszítene „népszerűségéből” az a széles körben elfogadott szokás is, hogy a biztonsági őrtől a bolti eladókon keresztül az utcán egyszerű útbaigazítást adó helybeliig majdnem mindenki az üdvözlés után azonnal megkérdi: na és nekem (mármint neki) mit adsz?...konkrétan azért, ami vagy feladata lenne egyébként is, vagy egyszerű udvariassági körbe tartozó cselekedet.

Összeszedtem néhány nagyon fontos, üzleti etika körébe tartozó szabályt, melyek betartása tapasztalatom szerint nagyban hozzásegítheti az európai ember a sikeres nigériai üzletkötéshez:

-         

     Korábban említettem, mennyire tisztelik az itteniek az időseket. Ez az üzleti társalgásban is megnyilvánul. Már az üdvözlésnél általánosan elvárt, hogy főhajtással tiszteljük meg idősebb partnerünket, akinek kéznyújtását meg kell várnunk. Sokszor láttam, hogy az azonos népből, törzsből származó mélyen meg is hajol vagy le is hasal ilyenkor. Feltétlenül kerülnünk kell a gyakori szemkontaktust idős tárgyaló felünkkel szemben. Az első hetekben én ezt nem tudtam, így párszor rendkívül kellemetlen helyzetbe kerültem, hiszen a másik fél barátságos tekintetemet kihívásnak, agressziónak tekintette, aztán persze tisztáztuk a helyzetet, mielőtt komoly gond lett volna.

-         Furcsa és általános szokás, mennyire fontos az üdvözlés rituáléja. A nigériai fél a kézfogás közben vagy rögtön utána megkérdezi, hogy telt az éjszakám és jól van-e a családom és hogy szolgál az egészségem. Nem készített fel senki sem az ilyen szituációkban ildomos viselkedésről, így hát az elején nem is értettem, azt akarja-e tudni a derék ember, hogy egyedül voltam-e éjjel, és ha nem, jól huncutkodtam-e az éjszaka vagy hogy tudtam-e aludni, nem fáztam-e, elég kemény volt-e az ágymatrac ..stb. Aztán rájöttem idővel, hogy ez nem más, mint egy üdvözlési formula. Ugyanez igaz a család, feleség, gyerekek, egészség kérdések megválaszolására. Javasolt mindenre azt mondani, hogy minden rendben van. Nem feltétlenül kell kitérnünk arra, hogy mondjuk kisfiunk előző nap kapott egy kettest kémiából, vagy, hogy az asszony leforrázta a kezét rakott krumpli készítéskor. A viszont kérdezést és egyáltalán ezt a bemutatkozási ceremóniát, protokollt mindenképpen türelemmel végig kell csinálni, mert e nélkül nigériai jó érzéssel nem tér rá a tulajdonképpeni üzleti témára.

-         Szintén említést tettem korábban már a megszólítások fontosságáról. A szigorúan két kézzel vagy jobb kézzel átadott névjegykártyán szereplő címet, titulust használják az üzleti felek, ami kicsit erőltetetten hangzik európai fülnek. Megjegyzendő, hogy nem csak a névjegykártya átadás, hanem az ételkínálás és általában minden dolog átadása, közvetítése csak jobb kézzel elfogadott, ballal sértés. A foglalkozásra utaló megszólítás, például barrister XY (ügyvéd) vagy engineer XY (mérnök) sem ritka, azonban a keresztnév kizárólagos használata csak barátok között megengedett.