Tegnap éjjel megérkeztem Lagoszba...!

Szeretett Olvasóm!

Egész napos repülés és átszállást után hullafáradtan tegnap éjjel leszálltam Lagoszban. A török légitársasággal mentem végig, Isztambulban szálltam át.  A gép tömve volt Isztambulig, főleg törökökkel, akik hatalmas,  megrakott műanyag szatyrokkal nyomultak befelé a gépbe, a már helyükön ülők fülét, orrát, lábait nyomorgatva. Eszembe jutott, hogy régebben mi jártunk cuccokért Törökországba. Olcsó volt sok minden, persze legtöbbször hamisított, de kényelmes és jó dolgokat lehetett venni...még aranyat is. Emlékszem, édesapám szülőfalujában nagynéném, buzgó katolikus asszony, még egy aranyozott Korán idézetet is vett Törökországban járt szomszédasszonyától, mert mutatós és szép volt. Kitette a feszület mellé, nem zavart senkit.
Reggel van, zuhog az eső, hiszen esős évszak van errefelé. Kiabálnak a takarítók a szállodában, az este leszakadt a zuhanyozó a fürdőszobában és nem lehet lehúzni a wc-t. Nem baj, majd hívok szerelőt. Reggel szólok a recepción, talán estére megcsinálják, úgysem leszek a szobában. Kalandra fel, iszom lent egy kávét, este jelentkezem!

Előtte viszont folytassuk a könyvet "maláriás" résznél, ha még nem unja, kedves kitartó Olvasóm:

"Sajnos nekem semmilyen mellel rendelkező nő nem törölgette izzadt homlokomat, de ezzel a kis szépséghibával nem foglalkoztam, büszkén szenvedtem tovább. Mondjuk a pszichiáter végzettségű szállodai alkalmazott, aki a munkája szerint a szobámat takarította, törölgette volna örömmel a homlokomat, de abból inkább nem kértem. A személyzet és a hotel tulajdonos házaspár férfi tagja segítségével aztán eljutottam egy tündéri, idősebb szlovák doktornőhöz, aki 3 lórúgás erősségű gyógyszerrel meggyógyított. Azt mondják, maláriából nem lehet meggyógyulni, csak tünetmentes lehet a beteg. Így aztán 3-4 havonta májfunkció mérésre járok itthon.

Biznisz, biznisz

„Először azt hittem, hogy egy rövid szóbeli áldással szabadulok, de persze pénzadományról volt szó, mint azt kedvesen, de nyomatékosan tudtomra hozták”

Nem tudom, van-e még egy olyan ország a Földön, ahol az üzlet és ezzel együtt a pénz olyan misztikus és óriási jelentőséggel bírna az emberek életében, mint Nigéria. Az egészen pici, karkötőt vagy apró csecsebecsét áruló, utcán élő gyerekektől kezdve az olajügyletekben résztvevő oligarchákig az egész nemzet ad-vesz, üzletel. Hál’ Istennek visszaszorulóban van az a rendkívül visszataszító szokás, ami szerint a gazdagabb vagy módosabbnak látszó (főleg fehér) köteles pénzt adni bárkinek, aki ezt kéri tőle. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy utcán, üzletben, reptéren, bárhol, rám köszöntek a helyi testvérek és azonnal mondjuk arra kértek, hogy áldjam meg a reggelt, délutánjukat, estéjüket, napszaktól függően. Először azt hittem, hogy egy rövid szóbeli áldással szabadulok, de persze pénzadományról volt szó, mint azt kedvesen, de nyomatékosan tudtomra hozták. Kezdetben mindenkinek adtam pár száz nairát, de aztán már nekem kezdett kényelmetlen lenni az ügy és később csak annak adtam, akiről láthatóan nyilvánvaló volt a szükség.

Rendkívül bosszantó és idegölő az u.n „African time” széleskörű jelenléte Nigériában. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a helyi üzleti partner mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül simán késik 3-4 órát a megbeszélésről. Egy itteni szólás szerint nekünk, európaiaknak óránk van, nekik, afrikaiaknak pedig idejük van. Amennyiben, miután lenyeltem a sokadik idegnyugtatót, ismételten megborotválkoztam és a hideg borogatás is megmelegedett a homlokomon, szóba hozom a jelentős késést, a partnerem mosolyogva, mintegy mellékesen megemlíti, hogy a nagy forgalom akadályozta a pontos megjelenésben. Nem egyszer, hanem rendszeresen..és nem egy-két emberről van szó, hanem majdnem mindenki, akivel üzleti kapcsolatom volt illetve jelenleg is van.  Minden alkalommal a nagy forgalomra fogni jelentős késést olyan embereknek, akik évek, évtizedek óta laknak Lagoszban és ismerik a várost, annak forgalmi szokásait, legalábbis cinikusnak tűnik. Na így nem lehet üzletet csinálni, az biztos!  

Általános dolog bár mostanában mintha veszítene „népszerűségéből” az a széles körben elfogadott szokás is, hogy a biztonsági őrtől a bolti eladókon keresztül az utcán egyszerű útbaigazítást adó helybeliig majdnem mindenki az üdvözlés után azonnal megkérdi: na és nekem (mármint neki) mit adsz?...konkrétan azért, ami vagy feladata lenne egyébként is, vagy egyszerű udvariassági körbe tartozó cselekedet.

Összeszedtem néhány nagyon fontos, üzleti etika körébe tartozó szabályt, melyek betartása tapasztalatom szerint nagyban hozzásegítheti az európai ember a sikeres nigériai üzletkötéshez:

-         

     Korábban említettem, mennyire tisztelik az itteniek az időseket. Ez az üzleti társalgásban is megnyilvánul. Már az üdvözlésnél általánosan elvárt, hogy főhajtással tiszteljük meg idősebb partnerünket, akinek kéznyújtását meg kell várnunk. Sokszor láttam, hogy az azonos népből, törzsből származó mélyen meg is hajol vagy le is hasal ilyenkor. Feltétlenül kerülnünk kell a gyakori szemkontaktust idős tárgyaló felünkkel szemben. Az első hetekben én ezt nem tudtam, így párszor rendkívül kellemetlen helyzetbe kerültem, hiszen a másik fél barátságos tekintetemet kihívásnak, agressziónak tekintette, aztán persze tisztáztuk a helyzetet, mielőtt komoly gond lett volna.

-         Furcsa és általános szokás, mennyire fontos az üdvözlés rituáléja. A nigériai fél a kézfogás közben vagy rögtön utána megkérdezi, hogy telt az éjszakám és jól van-e a családom és hogy szolgál az egészségem. Nem készített fel senki sem az ilyen szituációkban ildomos viselkedésről, így hát az elején nem is értettem, azt akarja-e tudni a derék ember, hogy egyedül voltam-e éjjel, és ha nem, jól huncutkodtam-e az éjszaka vagy hogy tudtam-e aludni, nem fáztam-e, elég kemény volt-e az ágymatrac ..stb. Aztán rájöttem idővel, hogy ez nem más, mint egy üdvözlési formula. Ugyanez igaz a család, feleség, gyerekek, egészség kérdések megválaszolására. Javasolt mindenre azt mondani, hogy minden rendben van. Nem feltétlenül kell kitérnünk arra, hogy mondjuk kisfiunk előző nap kapott egy kettest kémiából, vagy, hogy az asszony leforrázta a kezét rakott krumpli készítéskor. A viszont kérdezést és egyáltalán ezt a bemutatkozási ceremóniát, protokollt mindenképpen türelemmel végig kell csinálni, mert e nélkül nigériai jó érzéssel nem tér rá a tulajdonképpeni üzleti témára.

-         Szintén említést tettem korábban már a megszólítások fontosságáról. A szigorúan két kézzel vagy jobb kézzel átadott névjegykártyán szereplő címet, titulust használják az üzleti felek, ami kicsit erőltetetten hangzik európai fülnek. Megjegyzendő, hogy nem csak a névjegykártya átadás, hanem az ételkínálás és általában minden dolog átadása, közvetítése csak jobb kézzel elfogadott, ballal sértés. A foglalkozásra utaló megszólítás, például barrister XY (ügyvéd) vagy engineer XY (mérnök) sem ritka, azonban a keresztnév kizárólagos használata csak barátok között megengedett. 

    

Tegnapelőtt elkezdtem tanítani...de jó..!

Kedves Olvasóm!

Ugye jól van és élvezi a szombatig tartó késő nyári langy fuvallatot?!

Hétfőn este megtartottam első előadásomat a szub-szaharai Afrika (Szub-szaharai Afrika?) történelme témában, angolul. Ezentúl minden hétfő este találkozom külföldi tanítványaimmal és mesélek nekik Afrikáról... bár mondjuk a jövő hét sajnos elmarad nigériai utam miatt.
Bizsergető ez a "tanítvány" szó, bár szerintem túlzó, inkább érdeklődőknek hívnám őket, számomra a tanítvány szónak erős bibliai áthallása van.
Hosszú évekig dolgoztam multi környezetben, amerikai (USA) központú nagy cégeknél. Ott például a központi okos gondolatok lányvállalatok felé történő közvetítését evangelizációnak hívják.....na ettől jó párszor ideges lettem, nem kicsit...mert ugye az evangélium az jó hírt jelent a Bibliában és vajon miért jó hír egy multi cég dög unalmas belső szabályzata a leányvállalatoknak?!...fúrcsa, sosem fogom megérteni.

Pillanatig sem szeretnék azonban szemantikai gondolatokba bonyolódni, úgyhogy picit még, ha megengedi, kedves Olvasóm, szólnék pár szót az első előadásomról. Kb. húszan voltunk, a diákok nemzetiség szerint szintén 15-20 országot képviseltek, Belgiumtól Zimbabwéig, Mexikótól Egyiptomig. Rendkívül érdekes volt hallgatni észrevételeiket, melyeken átsütött a kultúrája és a történelme annak az térségnek, ahonnan jöttek...nagyon élveztem, okos fiatalok. 

No de, nem rabolom tovább az idejét, szeretett Olvasóm, így hát folytassuk a könyvet:

Maláriás lettem

„A filmekben karakteresen aggódó, rendszerint hatalmas mellekkel felszerelt fiatal nő törölgeti a maláriás beteg harcos izzadt homlokát, általában kissé koszos ronggyal….na ez nekem nem adatott meg”

A malária európai fül számára egy borzalmas szó, olyasmi, mint a zombi vagy Drakula, esetleg a kísértet kifejezés. Nigériában ez a betegség a mindennapok része, nem különösebben izgat senkit sem. Mindenki élete során megkapja legalább kétszer, háromszor, sokan többször is. A kór (nem vírus, hanem egysejtű) tünetei egyre enyhébbek az ismétlődő jelentkezés során. Utaztam egyszer például egy taxi sofőrrel, aki egyet-egyet köhögött. Kérdeztem, hogyan fázott meg, mire azt mondta, hogy semmi különös, csak malária. Aztán persze kiderült, már vagy 6-7 alkalommal átesett a betegségen, mára már otthon sem marad vele, kihordja „lábon”.

 Nos, egyáltalán nem ez a helyzet, ha egy külföldi, pláne európai kapja meg először ezt az egyébként komoly nyavaját. Reménykedtem, hogy megúszom, és nem kap el a baj. Bedörzsöltem magam százszor is mindenféle, büdösebbnél büdösebb szúnyogriasztó szerrel, amik persze semmit sem értek, azon kívül, hogy üzleti partnereim, furcsa arckifejezés kíséretében, többször is a normálisnál nagyobb helyet hagytak nekem a tárgyalóasztalnál. Igyekeztem sötétedés után fedett helyre menekülni, mert tudtam, ez a vérszomjas malária szúnyogféle sötétben támad, mert egy gyáva alak és nem mer szembenézni áldozatával. Esténként jól képzett kommandósként fésültem át tüzetesen a szállodai szobámat és könyörtelenül lecsaptam Adidas gyártmányú harci törölközőmmel minden elvetemült moszkitóra. Villanyoltás után feszülten, mozdulatlanul figyeltem minden neszre, mint egy éhes kobra, ha aranyhörcsögöt lát. Amikor aztán meghallottam azt az undorító, vészjósló, jellegzetes, a Messerschmitt vadászrepülőgép  zuhanó támadásrobajára emlékeztető moszkitó vijjogást, hidegvérrel megvártam, míg rám száll az ördögfajzat, majd egyetlen remek irányzatú csapással kivégeztem.

Egyszóval megtettem minden lehetséges óvintézkedést, azonban körülbelül a negyedik, Lagoszban töltött hónapom végén mégis maláriás lettem. A betegség alattomosan támad. Először az ember kis levertséget érez, rossz hangulatot. 1-2 nappal később érkezik a végtagfájdalom, majd szédülés-szédülgetés. Még ekkor sem gondoltam semmi komolyra, hiszen trópusi éghajlaton ezek az érzések azért előfordulhatnak. Na de aztán felkomolyodott az ügy és lázas lettem. Nem kicsit, nagyon. Egy hétig 40C lázzal nyomtam az ágyat. Fájt az összes végtagom, mindenféle őrültséget álmodtam, hányingerem lett, naponta összeizzadtam egy egész ágynemű garnitúrát. Amikor magamnál voltam, sűrűn imádkoztam, de furcsa módon egy kicsit élveztem is a helyzetet. Addig csak kalandfilmekben láttam, amint a hős jól megvilágított kamaraállásból figyelhetően nagyokat szenved a maláriától. 

Karakteresen aggódó, rendszerint hatalmas mellekkel felszerelt fiatal nő törölgeti a maláriás beteg harcos izzadt homlokát, általában kissé koszos ronggyal. Na, most nekem is maláriám lett, gondoltam büszkén. Fel is hívtam Peti fiamat, aki nagyon büszkén hallgatta panaszos nyögéseimet, vagy ha nem is volt büszke rám, tapintatosan legalább úgy tett, mintha …tényleg jó srác.

...pár tényleg érdekes, illetve mókás tény Nigériáról..hétvégére

Tisztelt Olvasóm!

Találtam pár szerintem érdekes tényt Nigériáról, amit a könyvem folytatása előtt, jó hétvégét kívánva,  mindenképpen szeretnék megosztani Önnel.

1. A világon a jorubák között fordul elő leggyakrabban iker szülés, állítólag a sok jam fogyasztás miatt.
A (leg)később világra jött iker babát tartják az "első szülöttnek", ő a főnök. Ennek az a magyarázata, hogy a később születendő először kiküldi a testvérét a "világra", aztán amikor ő sírással jelez, hogy minden rendben, akkor bújik csak elő a "főnök".

2. Több Guiness sört isznak Nigériában, mint Írországban, ezzel Nigéria a világon a második legtöbb Guiness-t fogyasztó ország...ami azért is tiszteletreméltó, mert az északi rész nagyrészt iszlám hívő...

3. A legtöbb afrikai országhoz hasonlóan, Nigériában is "piszkosnak" tartják a bal kezet. Bal kézzel az ember nem fog kezet soha sem, nem ad át vagy vesz át semmit és ételt is csak jobb kézzel szabad megkóstolni...én mondjuk bal kezes vagyok, erre azért figyelek majd.

4. Nigériában található a legtöbb, különböző fajtájú pillangó, főleg Calabar környékén.

5. 1911-ben a mai Nigéria lakossága kb. 16 milló volt, 2050-re 440 millió lakost jósolnak a szakemberek. Ezzel Nigéria népesebb lesz, mint az akkori egész Európa.

Nézzük hát miként folytatódik a könyv:

Persze, hogy kíváncsi lettem erre az ismeretlen világra. Bárkivel próbáltam beszélni a voodoo-ról, a jujuról, a szellemvilágról, mindenki elkomorult és hallgatásba burkolózott. Úgy tűnt, mintha mindenkinek személyes élménye lett volna a varázslásról. Korábban említettem már azt az ismerősömet, aki informatikai mérnök és recepciósként dolgozik abban a szállodában, ahol hónapokat töltöttem. A srác mesélte családjáról a következő történetet:

4 leánytestvérével és szüleivel éldegélt egy kis faluban, pár száz kilométerre Lagosztól. Egy nap a lányok hazafelé az iskolából, és már a faluban betértek egy asszony házába. Kis időt töltöttek ott, majd elindultak hazafelé. Hirtelen mind a négyen holtan estek össze. A falu összefutott, többen látták, hogy a lányok az asszonytól jöttek ki. Berontottak a nőhöz és megfenyegették, ha nem csinál valamit, nem kelti életre a kislányokat, azonnal megölik és felégetik a házát. Az asszony sokáig próbálkozott, végül egy kislányt sikerült visszahoznia a halálból. Barátom három nővérét eltemették. 

A történet annyira hihetetlen és bizarr volt, hogy először természetesen nem hittem el. Találkoztam az életben maradt testvérrel, hosszasan beszéltem vele. Emlékezett az asszonyra, arra, hogy behívta őket a házába, valamit ettek, hazaindultak és attól kezdve filmszakadás… következő emléke az volt, hogy fekszik otthon az ágyon és mindenki sír körülötte. Ok, persze, meg is mérgezhette a nő a lányokat, de hogyan sikerült egyet visszahoznia a halálból ?!

Egyre több történetet hallottam furcsa módon szerzett hatalmas vagyonokról, hirtelen nagy hatalmat, pozíciót szerzett emberekről, váratlan gazdagodásról. Elkezdtem óvatosan körüljárni a voodoo témát. Kiderült, hogy sokan ismernek helyeket városokban, falvakban, ahol az ember pénzt, hatalmat, bármit kérhet a voodoo varázslótól. A voodoo ember már akkor tudja, mit akar az egyszerű halandó, mikor az belép a házába. A rossz voodoo varázsló pap a gonoszt, a Sátánt képviseli, a pénz, a hatalom a gonosztól ered,- vallják a nigériaiak. Persze a Sátán nem adja ingyen mindezt, az „ellenérték” minden esetben sokkal, sokkal több, mint a megszerzett hatalom, vagyon. A gonosz a voodoo sámánon keresztül közli az árat, és attól kezdve nincs menekvés. Az ember megkapja, amit akar, azonban attól a pillanattól kezdve az Ördög foglya lesz.

Bizonyos időpontokban a gonosz újabb és újabb dolgokat követel a szerencsétlen behálózott embertől. Első követelés sokszor az, hogy a hatalmat, vagyont vágyó ember mondjuk (és ez megtörtént eset) három hónapon keresztül hetente egyszer aludjon egy halott nővel. Amennyiben van a közelben halott, a dolog könnyen kivitelezhető, ha nem, szerezni kell valahonnan egy lehetőleg friss elhunytat, vagy valakit meg kell ölni. Miután az illető teljesítette a kívánságot, egy ideig élvezheti a megszerzett javakat, illetve hatalmat, stb. Egy idő után azonban a voodoo varázsló jelentkezik egy újabb követeléssel. Beszéltem olyan emberrel is, akinek az unokaöccse saját gyerekének a jövőjét bocsátotta áruba a gazdagodásért. Ez így megy mindaddig, amíg az ember meg nem hal vagy segítséggel ki nem szabadul ebből a szó szerint ördögi körből. Na, itt lépnek be a képbe az egyházak. Rengeteg embert láttam vasárnaponként a templomokban zokogva, könyörögve leborulni a pásztorok előtt, kérve Jézus segítségét a gonosztól való szabaduláshoz. A pásztorok pedig, gondolom szép summáért, megpróbálják elűzi a gonoszt, aztán vagy sikerül, vagy pedig nem.

 

Vaskohászat Nigériában már Krisztus előtt 400 körül?!!...döbbenetes

Jó reggelt, kedves Olvasóm!

Tegnap egy régebbi, de rendkívül érdekes cikk került a kezembe. A tudósítás szerint a nigériai Nok falú mellett régészek i.e. 500-300 körülire datálható 13 vaskohót találtak, gyönyörű terrakotta fejekkel együtt.
Amennyiben ez tényleg igaz és a kormeghatározás is úgy-ahogy pontos, akkor ez azt jelenti, hogy a szub-szaharai térségben a mai Nigéria területén használtak először vasat. Európában ebben az időben Hellászban mondjuk Periklész volt a főnök vagy éppen dúlt az aktuális görög-perzsa háború. Róma meg még icipici köztársaságocska volt Itáliában....bizony Egyiptomon kívül is ősi kultúrák virágzottak Afrika szerte már ebben a korban is.

Nos folytassuk hát a könyvet:

Jézus, Allah ott van a hétköznapokban, mindig és mindenhol. A mondatokat „ha Isten is úgy akarja”..vagy  „Isten kegyelméből..” kifejezésekkel fejezzük be. A tárgyalások előtt sokszor imádkozunk, és Isten segítségét kérjük az üzlet sikeres lezárásához is. Isten segítségét kérjük reggeltől estig minden cselekedetünkhöz. A Mindenhatóhoz könyörög minden nigériai főleg azért, hogy pénzt kereshessen, egészsége, munkája legyen, párt találjon. Ámennel zárjuk a legtöbb beszélgetést, gondolatot.  

Isten a nigériaiak számára nemcsak Teremtő erő, hanem minden pillanatban jelenlévő társ, félnivaló barát és segítő. Furcsa ez a mindent átható vallásosság és az egymás iránti teljes közöny ellentéte. Tízezrek halnak meg betegségektől, éhínségtől kínozva az utcákon, tereken és igazából vergődésük nem sok embert érdekel. Legtöbb nigériainak a pénz az isten, átgázolnak mindenen és mindenkin, hogy hozzájussanak.

A voodoo és juju 2016-ban

Nigériáról a legtöbb európainak a korrupció, az erőszak, terrorizmus, szegénység stb. jut eszébe, azonban egy döbbenetes tény is jellemzi ezt az országot: a mágia, a voodoo innen indult meghódítani a világot. A közvélekedés szerint Haiti a voodoo őshazája, de mint megtudtam, ez nem igaz. Nigériai és benini rabszolgák vitték a mágiát Haiti szigetére először. Sokat gondolkodtam azon, írjak-e egyáltalán a szellemvilágról, a mágiáról Nigéria kapcsán. Vallásos vagyok, katolikus hitben nőttem fel. 

Berendezett világomban létezik a Jóisten, a Szentháromság, a Mennyország, angyalok és bizony a Sátán is, aki mindenféle praktikával próbálja az embert a rossz útra téríteni. Nem gondolom, hogy forró ráma margarinnal sütögeti az üstben a megtévelyedett lelkeket, de hiszem, hogy létezik egyfajta pokol a túlvilágon, ami szörnyen rossz lehet. Jogász vagyok, nemzetközi területen dolgoztam, dolgozom több mint 25 éve. 

Családom és pár megmaradt barátom szerint logikus gondolkodással rendelkezem, nem őrültem (még) meg. Amit azonban Nigériában tapasztaltam, azt a mai napig sem tudom megmagyarázni. A Jóisten mellett ezen a vidéken a rossz, a Sátán, az ördög is érezhetően jelen van a mindennapokban. Nem, kedves Olvasó, tényleg nem bolondultam meg, valóban komoly bizonyítékokat találtam a Gonosz aktív munkálkodására Nigériában. Egy olyan világban, ahol teljesen mások az illatok, a színek, az égbolt, más a kommunikáció, a gesztusok, a szavak jelentése, mint a világ többi részén (főleg Európában), a szellemvilág kézzelfogható valósággá válik. Egy olyan országban, ahol évszázados hagyományok élnek, ahol királyok, emírek, szultánok kormányoznak a mindenkori államhatalommal együtt, a hiedelmek, a babona ténylegesen életre kel. Ezt rendkívül nehéz szavakkal leírni, pláne úgy, hogy egy európai ember számára is érthető, érezhető legyen.

Először is megpróbálom érzékeltetni, elbeszélések alapján, mi az azonosság a két fogalommal kapcsolatban és mik az alapvető különbségek a voodoo és a juju (dzsudzsu) között. Mindkettő szellemek, az anyagi világon túli erők segítségével hat az emberekre. Létezik jó és rossz voodoo és rossz valamint jó juju is. A jó voodoo segítségével a voodoo varázsló gyógyít, segít, könnyebbé, jobbá teszi az emberek életét. Gyakran használ gyógynövényeket, gyógyító hatású magokat munkájához, pozitív energiát közvetít. A mesealakok közül talán Vajákos Piri néne áll a jó voodoo varázslóhoz a legközelebb.  A rossz voodoo varázsló természetszerűen rossz dolgokat közvetít, átkot, balsorsot szór arra, akinek a megrendelő azt szánja. 

A juju működése hasonló, azonban a hatáshoz mindenképpen szükséges egy tárgy, amit a juju varázsló arra használ, hogy a jó vagy ártó erőt, szellemet abban tárolja. Innen is a juju neve, melynek eredete a francia joujou szó, mely játékot jelent. Tehát a klasszikus, bábút szurkálgató népszerű horror film jelenetek a rossz jujut idézik, nem pedig a voodoot.  A rossz voodoo és rossz juju egyre népszerűbb Nigériában, hiszen a rohamosan romló gazdasági körülmények miatt nagyon sokan szeretnének gyorsan meggazdagodni illetve hatalmat szerezni.   

...a fekete srác ott bicegett előttem a zöldségesnél, a zeller és az újhagymák között...

Kedves Olvasóm!

Gyönyörű vasárnap van, remélem sikerült kimozdulnia kicsit a természetbe.

A minap éppen a sarki zöldségesünk felé tartottam, reggel lévén kissé álmosan, el-elmélázgatva.
Látom ám, hogy egy fekete fickó botorkál a zöldségek között, méregeti a dinnyét, nézelődik.
Megszólítottam barátságosan, segíthetek-e, honnan jött, stb...

Kiderült, hogy a koma nigériai labdarúgó és az egyik magyar első osztályú csapat játékosa, éppen betegszabadságon, mert felrúgták az előző meccsen.
Beszélgetni kezdtünk, és mint ahogy ez szokás európai és nigériai emberek között, azonnal belépett az üzlet, mit lehetne együtt csinálni.

Rendes srácnak tűnik, azóta is gondolkodunk közös ügyeken és megpróbálom a húgát valamelyik magyar egyetemre beajánlani. Miért is írtam le mindezt, kedves Olvasóm?! Nos hát azért, mert az élet tényleg furcsa véletlen találkozásokat produkál....akár a sarki zöldségesnél is....

Folytassuk hát együtt a könyvet:

Nigéria valóban a világ egyik legveszélyesebb országa, kár is lenne tagadni. Mindennaposak az erőszakos cselekmények, emberrablás, fosztogatás, rablás, gyilkosságok. A Boko Haram terrorszervezet a kormány erőteljes katonai akcióinak köszönhetően visszaszorulóban van, de majdnem minden nap hallat azért magáról. Új rablóbandák szerveződtek, szerveződnek, amelyek nem akarnak lemaradni a Boko mögött és ezért ők is félelmet keltve gyújtogatnak, gyilkolnak az ország különböző részein. 

A fehér embert általában tisztelettel fogadják Nigériában. A tisztelet azt a feltevést jelenti, hogy a fehér embernek bizonyosan van pénze, sok pénze. A pénz nagy úr errefelé és  sokaknak csábító lehet  elvenni a fehér ember pénzét vagy elrabolni az idegent. Az utcákat járva folyamatosan érzem ezt a kettősséget…tisztelet és mohó irigység, birtoklási vágy. Bár érdekes módon, északon, a hauszák között inkább érzem a tiszteletet, míg délen jellemzően a „lehúzást”, az átverésre való késztetést tapasztalom. Meggyőződéssel állítom azonban, hogy ha ismerünk megfelelő helyismerettel és kapcsolatokkal rendelkező helyi szakértőket, akkor mindezen kockázat kezelhető. Senki ne kezdjen semmilyen nigériai üzleti vállalkozásba helyi tapasztalt segítő igénybevétele nélkül, mert testi épségét és adott esetben életét kockáztatja!

Mindig imádkozunk….az egyházak

„Számomra felháborító, amikor az arany Rolex-et viselő, Boss öltönyben parádézó pásztor, szenvedő arccal olvas fel szegénységet, alázatot hirdető Bibliai idézeteket, de itt ez nem nagyon szúr szemet senkinek.”

Valószínűleg sok nigériai testvérem ért egyet azzal a megfigyelésemmel, hogy az egyházak és a pénz kéz a kézben jár az országban.  Kis túlzással minden héten alakul egy kis egyház. Valaki picit beleolvas a Bibliába, a tükör előtt gyakorol egy kis gesztikulációt, hangos beszédet, összehoz 10-12 jó barátot, bérel egy zenekart, keres egy helyet a vasárnapi Isten tisztelethez, talál egy hangzatos nevet és kész az új egyház.  Ezek a közösségek többé-kevésbé azonos alapokon nyugszanak, azonos alapelveket követnek.  A csapatot a pásztor vezeti. A legtöbb pásztor üzletember is egyben.

Nagyobb egyházak hatalmas pénzeket költenek templomra, zenekarra, ruhákra, külsőségekre. Minden résztvevőnek kötelező minden vasárnap adománnyal hozzájárulni az egyház működéséhez. Az adományokat a pásztorok kezelik. Ezek a vasárnapi rendezvények remek alkalmak üzleti megbeszélésekhez is, új business kapcsolatok születnek, üzletek köttetnek a szertartás előtt illetve azt követően. A hívek felveszik legszebb ruhájukat, suhognak a kelmék, vakítanak a frissen kefélt lakkcipők és vasalt ingek, a pásztor minden alkalommal extázisba hajszolja magát és a tömeget…..fenyeget, könyörög, mennydörögve ordít, néha artikulátlanul üvölt, hörög..a nép sír, zokog, nevet, leborul, villódznak a fények, a zenekar ősi joruba, ibo motívumokkal tűzdelt őrült ritmussal kíséri a tömeget….döbbenetes kavalkád az egész.

Nagyon sok pásztor hihetetlenül gazdag. Számomra felháborító, amikor az arany Rolex-et viselő, Boss öltönyben parádézó pásztor, szenvedő arccal olvas fel szegénységet, alázatot hirdető Bibliai idézeteket, de itt ez nem nagyon szúr szemet senkinek. Mint ahogy azok az asszonyok, férfiak sem, akik milliókat érő ruhákban borulnak le hangosan zokogva az első sorban, ordítva kérve Jézus kegyelmét…aztán a szertartás után úgy üvöltöznek a sofőrjükkel az autónál, mint egy kóbor kutyával sem lenne szabad. Lagosz és a nagyobb városok tele vannak hatalmas plakátokkal, utcai hirdetményekkel, melyeken rendkívül jól öltözött pásztorok mosolyognak szintén pazar és drága ruhában feszítő feleségük oldalán. A transzparenseken egy hangzatos mondat mellett (például: „most kezdődik az életed” vagy „Isten megold mindent..”), az adott egyház következő gyűlésére szóló felhívás olvasható. Szomorú és megrendítő látni, hogyan használják ki ezek az emberek tíz milliók boldogság és jobb élet iránti vágyakozását.

Afrika tanulmányok..tanítani kezdek a Budapesti Metropolitan Egyetemen..

Szeretett Olvasóm, jó reggelt!

Meg szeretném osztani a jó hírt Önnel, miszerint tegnap végleg eldőlt, hogy taníthatok a Metropolitan Egyetemen. Kitaláltam egy tárgyat, összeállítottam az órarendet, amit meglepetésemre az egyetem befogadott és ennek nagyon örülök. Afrika tanulmányok néven heti egy előadást tarthatok magyar és külföldi diákoknak, magyarul és angolul. A szub-szaharai Afrika történelme, kultúrák, vallások, hiedelmek, hősök és terroristák, gasztronómia, magyar-afrikai gazdasági, politikai kapcsolatok..stb. lesz a tematika és nagyon várom már szeptember 17.- ét, az első alkalmat.
Azért csak tegnap vált véglegessé a dolog, mert össze kellett verbuválni minimum 10 lelkes fiatalt, akik felvették ezt a tárgyat...nem volt gond, összejött a minimum létszám hamar.

Nos hát, folytassuk a könyvet:

A helyi édességek legtöbbje rendkívül édes és vastag töltelékkel rendelkező torta és egyéb sütemény. Fogyasztásuk alkalmával elővigyázatosság ajánlott, mert erőteljesebb kóstoláskor könnyen felcsúszik hirtelen a vastag krém a homlokunkra.  

A déligyümölcs választék és minőség azonban fantasztikus. Hatalmas méretű, mézédes ananászt, mangót, papayát lehet jó áron kapni szinte mindenhol. Egy biztos, bármikor hazajövök, édesanyám olyan fejet vág, mintha a Gulagról sikerült volna megszöknöm. Szépen felhizlal újra és az Afrikában leadott kilók vígan pattannak fel a hasam köré. Aztán visszamegyek, lemegy 10-15 kg, aztán kezdődik megint elölről.

Nigéria (kis politika, gazdaság, de tényleg csak vázlatosan..)

„ de hát hogyan is állunk a biztonsággal Nigériában? A jogszabályi környezettel, járványveszéllyel és főleg a terror fenyegetettséget jelentő közbiztonsággal, illetve annak hiányával?”

Ez az ország hatalmas. Közel 10-szer akkora, mint Magyarország, a népessége megközelíti a 190 milliót. Függetlenségét 1960-ban nyerte el az Egyesült Királyságtól, de az angolbarátság és alig leplezett angol imádat a mai napig érezhető itt. Sok angolt látok itt élni, dolgozni. Akikkel találkoztam, majd mindegyiknek 20-30 évvel fiatalabb szép nigériai felesége vagy barátnője van, furcsa módon sikk oyinbóval, főleg angol oyinbóval járni a helyi lányok körében.

A 36 szövetségi tagállam mindegyikét kormányzó vezeti, akik általában a mindenkori kormányzó párt tagjai. A szövetségi minisztériumok mintájára minden tagállamban működnek un. commission-k, nagyjából minisztériumi hatáskörrel. A kormányzók, miként az ország elnöke is, gyakorlatilag élet-halál urai. Óriási pénzek felett rendelkeznek. Bejutni hozzájuk nagyon nehéz, gyakran, nagyon gyakran megfelelő összegű kenőpénz fejében lehetséges. Nigéria jelen könyvem írásának idején történelme egyik legkomolyabb kihívásával áll szemben.

A nyersolaj világpiaci árának drasztikus csökkenése miatt a gazdasági csőd közelében vergődik. Az ország a világ 6-7. legnagyobb kőolaj kitermelője és az utóbbi évtizedekben a vezetők kényelmesen élvezték a hatalmas mennyiségű olajkincs adta előnyöket, dőlt a pénz az országba, aminek legnagyobb részét az oligarchák persze annak rendje és módja szerint le is nyúlták, svájci és egyéb biztonságos bankszámlákra elmentve. Olajár bezuhant, az egypólusú gazdaság bedőlés előtt, a szövetségi kormányzat kínjában új utakat próbál keresni most, mielőtt még nem késő és beüt a végzet. Előtérbe került a mezőgazdaság (főleg feldolgozó ipar), IT, megújuló energia fejlesztése, stb. Amint látom, egyre több nigériai vállalkozónak, tagállami kormányzatnak lesz elege az olcsó, de gyakran rossz minőségű kínai termékekből szolgáltatásokból, amivel a keleti nagy testvér elárasztja Nigériát. Nagyon nem tetszik az sem sokaknak, hogy a kínaiak többsége nem vállal karbantartást az eladott termékekkel kapcsolatban. A törökök, németek, újabban libanoniak is keményen megvetették lábukat itt.

Úgy érzékeltem, hogy itt nekünk, magyaroknak is óriási lehetőségeink vannak, csak ügyesen meg kellene ragadni azokat. Nigériával hagyományosan jól kapcsolatokat ápol hazánk. A szocializmus évtizedeiben élénk üzleti élet folyt a két ország között, több ezer nigériai diák tanult magyar egyetemeken. A rendszerváltozás után a fejlődés megtorpant, melynek látványos eleme volt a magyar nagykövetség bezárása Abujában. A kilencvenes években az euró-atlanti integráció miatt Afrika, így Nigéria is háttérbe szorult a magyar külgazdasági prioritás listán. Nagy lépés volt a nagykövetség újranyitása 2014-ben, valamint a kormány u.n. déli nyitás politikájának bevezetése. Sok előnye van Magyarországnak a többi, Afrikát célpiacnak, üzleti partnernek tekintő állammal szemben.  Nem voltunk imperialista hódítók és nem vagyunk nagyképű óriás nemzet sem. Azonban a megfelelő minőséget garantáló EU tagnemzetként, kellő szakmai alázattal, egyenrangú partneri kapcsolatok építésével, főleg un. technológia transzferrel csak a csillagos ég a határ..csak el kellene hinnünk! 

Jó-jó, bólogat most Ön, kedves olvasó, de hát hogyan is állunk a biztonsággal Nigériában? A jogszabályi környezettel, járványveszéllyel és főleg a terror fenyegetettséget jelentő közbiztonsággal, illetve annak hiányával?!

Majdnem beteg lettem..de nem......

Kedves és hűséges Olvasóm!

Jó ideje nem írtam bejegyzést és a könyvem közlését is picit megállítottam, ugyanis körülbelül tíz napja egy rutin vérvizsgálaton rendkívül rossz lelet eredményt kaptam. Nem szeretném kedves Olvasómat orvosi eredményeimmel zaklatni, untatni, a lényeg az, hogy Jóisten kegyelméből csak vaklárma volt, jól vagyok, Sasorr, méltán nagy hírű  csejen (cheyenne) indián főnök szavai jutnak eszembe, aki összes csatája előtt (kivéve persze az utolsót, ahol lelőtték), így lelkesítette harcosait: "..testvérek, nyugodjatok meg, ez nem jó nap a halálra...".

Folytassuk hát a könyvet:

A tömegközlekedés errefelé inkább tömeg és közlekedés. Rendkívül kevés a menetrendszerű, igazi autóbusz a kerületekben. A busz állomány nagyja, és azt hiszem, ezzel nem mondok igazán meglepőt, 50-60 évvel ezelőtti szebb napokat látott darab. Minden tiszteletem azoké az autószerelőké, akik hihetetlen leleménnyel szó szerint életet lehelnek ezekbe a matuzsálemekbe. 

Az utasforgalom zöme un. shuttle járatokkal bonyolódik. Ezek 90 százaléka első generációs Volkswagen kisbusz. Itthon a Derrick bűnügyi sorozat első szériájában láttunk ilyeneket futni az NSZK-ban vagy ötven éve.  Eredetileg 9 személyes járgányok, de 20-25 soványabb lagoszi simán utazik bennük. Műszaki, esztétikai állapotuk regényes, de pöfögve, zihálva, le-lerobbanva azért leküzdik a mindennapok kihívásait. 

Sokszor utaztam ezekkel a járgányokkal rövidebb távokra. Nem a végállomáson szálltam fel, így minden alkalommal deli száltölgyfa termetemmel csak úgy fértem fel, hogy a már benn ülők kénytelenek voltak leszállni, majd vissza, amit készségesen, legtöbbször vidáman meg is tettek. A kisbusz egy önálló szubkultúra. Amennyiben az utazó 20-30 percet tölt rajtuk, annyiféle arccal találkozik, annyiféle érdekes beszélgetés részese lehet, mint egyébként hetek alatt sem.  Mindegyiken kifelé lógva dolgozik egy kalauz féle fiatal srác, aki a viteldíjak összeszedésén kívül jelzi a megállókat, intézi az utasok ülésrendjét és persze beszólogat rendesen a járókelő szép lányoknak is.

Mindenfelé a városban helyi motoros taxik rohangálnak, néha két, három utassal is. Okádának hívják ezeket a vakmerő, félelmet és nigériai KRESZT (ha van ilyen…) egyáltalán nem ismerő fiatal srácokat, akik a teljes ismeretlenségből bukkannak fel az forgalomban és sokszor csak centiméterekkel húznak el az autók mellett. Egyszer csak úgy, viccből leintettem egy okada lovagot, vigyen el egy címre. Felültem a cingár cimbora mögé, ő indított, húzta a gázt kegyetlenül, sivított a motor, mint a malac a disznóölésen, a hátsó kerék meg egy akkora krátert vájt a földbe, hogy bármelyik olajtársaság csettintett volna örömében. No a lényeg az, hogy egy centit sem bírt megmozdulni a szegény motor a súlyunk alatt….volt röhögés, összejött pár környékbeli unatkozó szomszéd mulatni kicsit. 

Jelentős szerepet játszik még Lagoszban a háromkerekű sárga taxi is, olyan motoros riksa jellegű. Vezetőik ugyanúgy nem ismerik vagy letojják a KRESZ szabályokat, mint a többi járgány sofőrje. Ezen utaztam, kellemes volt mindaddig, amíg csak egyedül élveztem az utat. Ez a Frédi-Béni féle készség is úgy működik, mint a mikrobusz, le-és fel lehet ugrálni rajta, így a második utastárs mellém huppanásakor már kicsit szuszogós volt a helyzet.

Nagyon megrendített és elszomorított a főutak mellett mindenféle dolgot áruló fiatalok látványa. Ezek a látszatra 10 és körülbelül 20 év körüli, főleg fiuk gyakran testi épségük kockáztatásával kínálgatják portékájukat a forgalomban araszoló, aztán váratlanul megiramodó autósoknak. Különösen megrázott az az eset, mikor is egy 14 év körüli fiatal árus lábán áthajtott egy óvatlan autós. A vezető nem állt meg, a forgalom érzéketlenül hömpölygött tovább, a fájdalmában ordító, vérző srácot a többiek kihajították az út menti árokba. Minket is magával ragadott az autók tömege, taxim sofőrje hangosan énekelt egy Istent magasztaló rock zsoltárt.

Minden második reggel a házunkat őrző fiatal srác lemossa az autót. Jó gyerek, kedvelem. Nagyon szegényesen éldegél a kapu melletti kis őrbódéban, váltótársával, egy öreg leszerelt katonával. Sokszor viszek nekik a kis boltból ételt, italt, amit hálásan megköszönnek.  Az öreg obsitos is nagyon jó fej. Szolgált sok helyen, Nigerben, Csádban és Etiópiában is. Először nem hittem a szememnek, de sokszor növényeket eszik. Kimegy a ház elé reggel, valamilyen rendszer szerint megszedi magát környező levelekből, amiket megfőz és elfogyaszt. Egyikőjük angolját sem nagyon értem, főleg az öregét, pláne amikor pár margaréta kandikál ki a szájából, de jól megvagyunk így együtt.  Itt minden házat magas falakkal vettek körül és mindenhol őrök vigyázzák, lényegében éhbérért, a lakók nyugalmát.

A reggelek mozgalmasak. A poros utcákon szinte mindent lehet kapni, minden szolgáltatás elérhető. Serény asszonyok főzik nyílt tűzön a reggeli jamot, babot, banán növényt (plantain), különféle húsokat és filléres áron árulják a járókelőknek. Minden második sarkon épült egy icipici bódé, ahol alapdolgokat lehet venni: szeletelt kenyeret, vizet, mobil feltöltő kártyát, szappant, konzerveket. Arrébb pedikűr-manikűrös munkálkodik egy bütykös lábon és nevetgél a lábhoz tartózó idősebb hölggyel. Egy mobil szabóműhely épül éppen a következő sarkon, ami a varrógépből és egy sámliból áll. Az utcám végén férfi-női fodrász munkálkodik egy gyapjas hajú helyi idős ember fején. Szappan, olló az övtáskában, tükör az oldalsó ház falán lóg. A legtöbb ház előtt a sofőr munkálkodik, mossa, fényesíti a főnök kocsiját. Zajlik az élet.  

A délelőtt általában tárgyalásokkal telik. Dél körül eszem valamit, ahol éppen vagyok. Illetve eszem, amit meg tudok enni. A nigériai konyhaművészet az átlagos európai ember számára nem jelent mást, mint folyamatos, reménytelen küzdelem a zokogásig csípős fogásokkal. A levestől az édességekig minden olyan érzést kelt, mintha az embernek reszelt tormával teli zsákot húznának a fejére.. és persze, mivel a helyi ételeket legtöbbször nigériai barátaink társaságában fogyasztjuk el, illő mindehhez diszkrét, elismerő mosolyt eltorzult arcunkra varázsolni, nehogy megsértsük cimboránkat, üzletfelünket. A nigériai emberek szerint ami nem csípős, annak nincs íze, felesleges megenni.  Van egy remek étterem Lagoszban, The Place a neve, tehát a hely neve: A Hely. 

Itt már ismernek és külön csinálnak nekem egyszerűbb étkeket, ami szerintük nem csípős, szerintem meg éppen csak annyira, hogy ne forduljak le a székről falatozás közben.  Általában sült rizst eszem (fried rice). Ez főtt rizs, zöldségek és marhahús lé keveréke és tényleg finom lenne, ha nem tolnának bele vegyi fegyver erősségű chili paprikát. 

Köretek között népszerű a kaszava püré  és a jam gyökér pürésített változata is (pounded jam)…na ez nem erős egyáltalán, viszont tényleg semmi íze sincs. Kecske vagy marha pörkölttel együtt szokás enni, kézzel mártogatva a chilis húst a pürébe. Marhának, kecskének, baromfinak mindenféle belső része is méltán népszerű errefelé. Egy európai állatorvos szakmai örömében megnyalná mind a tíz ujját, a zúzák, nyakak, béldarabok, lábszárak, körmök, inak ínycsiklandozó rendben sorakoznak az ízlésesen megvilágított ételkiadó pulton. 

Csirke is van persze, sült, párolt is. Termetre inkább egy európai túletetett, azonban rendszeresen sportoló verébre hasonlítanak, azonban erős paprika nélkül, különösen, ha magyar csirkére gondolunk evés közben, tényleg ízletesek. 

A levesek zöme vagy zöldségleves, vagy zöldségleves kecske vagy marhahússal… és ezek különféle változatai. Közös tulajdonságuk, hogy olyan iszonyatosan csípősek, hogy ha mondjuk Eger 1552-es ostromakor a várvédő egri asszonyok forró szurok helyett ezekkel öntötték volna nyakon a törököket, az ostrom hamarabb ért volna véget, másrészt a török nem jött volna vissza 40 évvel később sem.